17. Fejezet ~ Jamila

Kedveseim!

Kicsit szomorú vagyok, mert lassan elérkezünk a Signs of Life utolsó fejezetéhez, aztán ha az Epilógus felkerült az oldalra, egy apró rész belőlem, ami ez a történet, elvész. Persze a helyébe egy másik lép, ugyanis már ügyködöm egy újabb történeten, aminek a főszereplőjére szavazhattok is az oldalsávban! ;) Aki pedig már megtette, annak köszönöm szépen! 

Másrészt köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, pipákat, és oldalmegjelenítéseket. Hihetetlenek vagytok! :)

Ez a rész szerintem az összes többinél sokkal rosszabb lett, mert ezt egy összekötőnek szántam, így most nem nyújthatom nektek a megszokott színvonalat. Remélem, azért ez is valamennyire elnyeri a tetszéseteket, rövidsége ellenére... :)

Csókollak Titeket

Adriana

Next to me

Három héttel később…

Genova

Barcelona

Sötétbarna haját arcába fújja a lenge szellő, miközben vidáman elmosolyodva lépi át az apró kávéház küszöbét. Tekintetével a brazil barna szempárját kutatja, majd intve a felé igyekvő pincérnek, hogy ne kísérje asztalhoz, elindul a kávézó sarkában álló csigalépcsőhöz, majd felérve az alsó szinte rálátást nyújtó galériára, barátjához sétál.

– Szia! – mosolyodik el elbűvölően, majd arcára szökő enyhe pírral válaszol akaratlanul is, amikor Neymar feláll, és egy csókot nyom telt, rózsaszín ajkaira.

Leülnek, és közösen rendelnek. Amíg Genova a desszertek között kutakodik, a férfi hátradőlve figyeli, és büszke mosoly kúszik ajkának szegletébe, ahogy arra gondol, ez a csodálatos nő végre csak az övé. Végre sikerült elfeledtetnie vele mindent, amit Sevillában át kellett élnie, és ehhez a legmegfelelőbb útnak az bizonyult, hogy próbálta a lehető legtöbb idejét a nővel tölteni.

Genova rámutat az étlapon képpel illusztrált sajttortára, majd leadja a rendelését a szorgosan körmölő pincérlánynak. A nő szürkéskék tekintetével figyeli, ahogy a focista szinte nem is tud dönteni a finomabbnál finomabb, ám hizlaló sütemények közül.

A kávéházból kilépve újra megkönnyebbülten sóhajt fel, hiszen egyetlen fotósnak sincsen a közelben nyoma. Még hetek elteltével is sikerült eltitkolniuk kapcsolatukat, bár ez elég nehezen ment, és sokszor kerültek meleg helyzetekbe, de nem buktak le sosem. A nő először furcsának, nem helyénvalónak érezte, hogy szinte már csak átöltözni jár haza, ugyanis a nap huszonnégy órájában ott volt a focistával, és ügyeskedve még azt is megpróbálta megoldani, hogy amíg a férfi edzésen van, ő csak akkor ment be az egyetemre. Florentina mondogatta is mindig, hogy jó Genovát boldognak látni, főleg egy olyan pasi mellett, mint Neymar, aki száz százalékig megérdemli a nőt – minden veszekedésük ellenére is.

Lerakja fekete táskáját a férfi előszobájában, majd a hatalmas nappaliba megy, és elterül a kanapén. Vékony ujjait sötét hajába vezeti, s néhányszor végigfésülve a hullámos hajtincseket, kisimít belőlük egy-két gubancot.

– Nézünk filmet? – lép be a csatár a konyhából, kezében egy kipattogtatásra váró popcornos zacskóval.

– Nézzünk! – mosolyodik el a nő, majd feláll, és elkezd a DVD-k között keresgélni.

Hosszas egyezkedés után végül a legújabb Agymenők kerül be a házimozi lemezjátszójába, s két hatalmas tál pattogatott kukorica kíséretében kezdik el nézni a vígjátékot. A nő kényelmesen átveti lábait a brazil combján, majd meztelen bokáit keresztezve helyezkedik el, míg a férfi lábait felrakja az üveg dohányzóasztalra, és körülbelül a film felétől kezdve már azt sem tudják, hol vannak, olyan jól szórakoznak a kukoricadobálással.

Csengőszó zökkenti ki a férfit a film vége felé, így kelletlenül feltápászkodik, míg Genova kikapcsolja a tévét, és kiviszi a konyhába az üres tálakat.

Mikor az olasz nő visszasétál a nappaliba, reménykedve, hogy Neymar valamelyik csoportbeli barátja, nem egy szülő, vagy testvér, hatalmasat kell tévednie. A nappali közepén Jamila áll, arcán diadalmas mosoly, közben megilletődést mímelve kacag fel exe, és utódja arcának láttán.

– Meglepetés! – kiáltja még mindig álszentül vigyorogva, és leül a kanapéra, akárcsak otthon. Genova első gondolata az, hogy hosszú körmeivel belekap a brazil nő sötét hajkoronájába, és addig rángatja, amíg gyalog haza nem szalad, de Neymar megnyugtató tekintete leveri lelkében tomboló dühét.

– Igen, ez aztán a meglepetés. – ül le az olasz is, mintha egy teára invitálná a nem szívesen látott nőszemélyt. – Kifogytatok a bulvárhírekből, mi? – vonja fel végül gúnyosan a szemöldökét, közben továbbra is mézes-mázos hanghordozással illetve a brazil szépséget, aki kedvesnek szánt vicsorral válaszol. – Attól tartok, itt már kijátszottad a kártyáidat… Visszahívjam a taxidat?

Neymar tekintetét idegesen kapkodja a két nő között, majd mély levegővétellel próbálva nyugalmat erőltetni magára, leül a Genovához közelebbi fotelba, ugrásra készen, ha kell.

– Mit akarsz itt, Jamila? – néz volt barátnőjére, miközben szeme sarkából a feszült ültében is meg-megremegő Genovát figyelve. – Nem látunk itt szívesen. Azt hittem, a múltkori óta leesett már.

– Ugyan, Ney! – legyint a nő fölényesen, kihasználva, hogy a férfi becenevét használva lekörözheti olasz ellenfelét. – Eltemethetnénk a csatabárdot.

– El, mi? – kiált fel Genova hirtelen, hangjának élessége belehasítva a levegőbe, összehúzódásra készteti a figyelmének középpontjába kerülő Jamilát. – Mondd, te ennyire hülye vagy, vagy csak tetteted? Kiszínezve a valóságot, rólunk cikkezgetsz, mert neked sincsen jobb dolgod, majd idetolod a seggedet, és még van bőr a képeden „ásogatni”?

Neymar kezét megemeli barátnője felé, de az határozott mozdulattal leinti. Jamila feláll, és csípőre tett kézzel megáll az olasz előtt.

– Nem hittem volna, hogy kinyitod a szádat. – von vállat nemtörődöm módon, de arra, amit kap, egyáltalán nem számít. A birkatürelméről is híres Genovából előtűnik a temperamentumos, olasz oroszlán, s kezét lendítve esik a brazil nőnek.

– Te szemét kurva!... – üvölti, és lelökve a padlóra, Jamila szabadon lógó hajáért nyúl, hogy belekapaszkodhasson. Neymar néhány kósza pillanatra még élvezi is, ahogy sikítozni hallja volt barátnőjét, majd Genova érdekében, lehúzza az olasz nőt a másikról, és néhány nyugtató szóval próbálja jobb belátásra téríteni.

– Megéri? Nem. Hé, hé! – nyúl a nő után, aki újult erővel ugrana neki a másik, földön ülőnek, aki éppen egy zsebkendőt az orrára szorítva próbál véget vetni az onnan ömlő véráradatnak. – Ne csináld!

Dark paradise

A nő fújtatva ellöki Neymar izmos karját, majd feláll, és megigazítva ujjatlan, szürke felsőjét, kimegy az előszobába, hogy összeszedje a cuccait. Magányra van szüksége, azonnal. Neymar jobbnak látja hagyni lenyugodni az olaszt, így leül az előbb elfoglalt helyére, és a feltápászkodó Jamilára néz. Végül inkább a kertet kezdi tanulmányozni, könyökével térdeire támaszkodva, állát tartja kezeivel.

– Látod, a te Genovád elment. – mondja gúnyosan a brazil nő, majd lelöki a férfi kezét a térdéről, és erőszakosan az ölébe ül. Úgy viselkedik, akár egy eszement liba, erre az összképre pedig rásegít összekuszálódott haja és elkenődött sminkje. Meg akarja csókolni, de a férfi még úgy is erősebben tartja vissza, hogy a fotelbe szorulva próbálja leállítani a nőt.

– Jamila, elég legyen! – kiált fel, és ezután a nő el is éri célját, egy akaratos csókot ad volt barátjának, aki még mindig próbálja ellökni magától, kezeit a csuklója köré fonva, hátha úgy egyszerűbben visszatarthatja. Abban a pillanatban, hogy a bűnös csóknak sikerül elcsattannia, belép a nappaliba, indulásra készen Genova.

– Neym… – szemébe könnyek szöknek, ahogy meglátja a szeretett férfit, s ölében a brazil ribancot.

Hanyatt-homlok menekül ki a házból. Az utca végéig rohan lefelé, hálát adva az égnek, hogy sportcipőt húzott fel reggel. Amint meglát egy sárga taxit, leinti az autót, bevágódik a hátsó bőrülésre, és bediktálva a címét, hátradől a kényelmes ülésen. Magán érzi a középkorú sofőr értetlen pillantásait, ám nem is foglalkozik vele. Halkan hagyja, hogy könnycseppjei végigszánkázzanak az arcán, fekete csíkokat hagyva maguk mögött. Kifizeti a fuvart, és felrohan a lakására, mintha a férfi utolérhetné.

Leroskad a kannapéra, és torkaszakadtából üvölt fel. Zokogva borul világos farmerrel borított combjára, s már minden reményét elvesztve, hagyja, hogy az összes baj kiömöljön a lelkéből a könnyeivel együtt.

Annyi könnycseppet ejtett már miatta. Hol valóban, hol gondolatban, de minden egyes seb után bőségesen kiadott magából mindent. Most már tényleg nem bízhat senkiben. Senkiben, mert az, akiről azt hitte, lelki társára lelt, csúnyán becsapta. Ez van, neki ez jutott… Könnyektől maszatos, felforrósodott arcát hideg kezébe rejti, majd mély lélegzetet véve próbál lenyugodni, kevés sikerrel. Tüdejéből felszakadó újabb rohamok ostromolják, s már nem is ellenkezik velük, hagyja, hogy az ár magával sodorja.

Rázkódó vállakkal ül a nappalijában, azon a kanapén, ahol a férfi gondját viselte azután, hogy Diego fájdalmas szörnyűségeket művelt vele. Ott a váza, aminek a helyén régebben az a sötét üvegből készült darab állt, amit a nő Jamila látogatása után tört apró darabokra, és a helyébe ez került. Ott a sok kép, amik a tönkretett festményei helyett kerültek a falára. Úgy érzi, itt már semmi sem a régi. Nincs olyan tárgy a lakásban, amihez ne fűzne elméje rossz emlékeket. Minden helyiségben történtek olyan dolgok, amiket legszívesebben elfelejtene.

Eddig mindig magát ostorozta. Azt hitte, az ő hibája mindaz, ami vele történt. Az egész élete romokban hevert az utóbbi időben, ő pedig nem tudta belátni, hogy mindez korántsem csak az ő hibája. Ő megbízott azokban az emberekben, akikben nem kellett volna, s ennek meg is lett az eredménye. Diego is visszatalált a feleségéhez meg a gyerekeihez, Neymar is vissza fog menni Jamilához. Ez így van rendjén. Ő pótlása volt a testi vágyaknak, hagyta, hogy szerelemnek álcázva többen is kihasználják, aztán amikor már nem olyan, mint új korába, eldobják.

Véget akar ennek az egésznek vetni. Megfordul a fejében, hogy egy konyhakéssel vet véget az életének, ám pont amikor már elindulna a konyhába, Matías smse vonja el a figyelmét.

Be akart mutatni a barátnőjének. – bűntudattal néz a telefon kijelzőjén villogó, egyszerű keresztnévre, s záporként hulló könnyei mögött is el tud mosolyodni. Lehet, hogy egyedül kell élnie, de vannak, akikre feltétlenül számíthat. Talán neki ezt a lapot osztották ott fent, ezt írták a nagykönyvbe, vagy simán csak az égieknek is kellett egy kis szappanopera az életükbe, amit unalmassá válásával kikapcsoltak, de a sötét képernyő mögött minden folytatódott tovább.

Elvetve minden eddigi ötletét, az italos szekrényhez lép, és kivéve onnan az összes alkoholt, egy éjszaka alatt megissza az összes üveg tartalmát.