15. Fejezet ~ Tökéletlen

Hola Életkéim!

A kánikula kellős közepén állva sajnos engem is gyakran szippant magába az "időtlenség", ami alatt én azt értem, hogy egyszerűen nem tudom, mennyi az idő, milyen nap van ma, stb., ehhez mérten pedig még egy ébresztőt is be kellett állítanom a telefonomra a héten, hogyne feledkezzek meg a szombatról.

És mint látjátok, élek és virulok, a 15. fejezet pedig meg is érkezett. Hatalmas ölelésekkel és sok-sok csókkal köszönöm meg Nektek, hogy hétről hétre elolvassátok az írásomat, ez felfoghatatlan nekem. :) Köszönöm a 8 feliratkozót, a kommenteket, és hogy szavaztok az oldalsávban. ;)

Csókollak Titeket,

Adriana

Am I wrong

Neymar

Barcelona

Megkésve érkezik meg az edzésre, ezzel is kivívva a vezetőedző nemtetszését, aki plusz körökkel és jó pár hálátlan feladattal ajándékozza meg kicsapongó csatárját.

– Da Silva, irány a pálya közepe! Ma kétszer többet fogsz bemelegíteni. – osztja ki feladatait Enrique, majd visszaül a kispadra, és kezébe véve néhány papírt, amit alá kell írnia, fél szemét mindig fiatal focistáján tartja, nehogy annak egy percre is lankadjon a figyelme a játékot illetően.

Inkább már nem is ellenkezik. A focihoz sem fűlik a foga már egy ideje, hiszen nem találja benne a megnyugvást, de az, hogy ide-oda hajolgasson, még annyira nem villanyozza fel, mint a fehér labda látványa. Amikor az edző nagylelkűen elküldi Messihez, nyugodtabban fellélegezve áll meg csapattársa előtt.

– Már megint mi nem hagy téged nyugodni? – néz elmondóan barátjára az argentin, aztán még hozzáteszi, szinte tudva a saját kérdésére a választ. – Vagy inkább ki?

–Genova. – nyögi sóhajtva a z olasz nő nevét, közben akaratlanul is a karcsú testre gondol, ami mindig valamilyen nyári, lenge ruhában kergeti őt az őrületbe.

– Összevesztetek? Vagy egyáltalán mi van köztetek? – értetlenkedik a másik csatár, közben elkezd kettejük között egy labdát rugdosni, ezzel fejlesztendő a passzolási technikájukat.

– Már én sem tudom. – adja vissza jobb lábbal a labdát a brazil, majd lopva az edző felé pillant. Az argentin azt hiszi, azért, nehogy lebukjanak beszélgetésért, ám a fiatalabb focista sokkal inkább végezne most büntető feladatokat, minthogy Genováról beszéljen.

Amikor a vezetőedző mégsem néz felé, visszafordul Leo felé, és szűk beszámolót tart az előző napokban esett történésekről. – Elmentünk Genovával vacsorázni pár napja, aztán tegnap előtt felhívott Matías, Genova legjobb barátja, hogy menjek el én az olasszal a legjobb barátnője eljegyzési partijára. Ott kibékültünk, úgy ahogy, aztán meg ugyanúgy az ágyban kötöttünk ki. Ez a nagy helyezet. – sóhajt fel a csatár megfáradva, majd visszarúgja a labdát Alves felé, akitől elgurult a játékszer.

– Azt mondanám, hogy ez sima ügy, de mivel ismerem a részleteket és téged is, tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű. – sóhajt fel az argentin.

Neymar beegyezően bólint, majd egy intéssel köszön el csapattársától, amikor Enrique utasítást ad, és meghallják a kettős sípszót, ami az edzés végét jelenti. Besétál az öltözőbe, és pillanatok alatt készen van a zuhanyzással és öltözködéssel. Belehajigálja a cuccait a szekrényébe, majd amikor az utolsó Barca játékos, Bartra is belép az öltözőbe, ő már a hosszú folyosókon siet a mélygarázs felé, ahova reggel parkolt. Kitolat a hatalmas épület alól, majd egy eldugott étterem felé veszi az irányt. Sült húst rendel ráolvasztott sajttal és krumplit, majd egy rumos kólával hangolódik rá a magányosan töltött, felejtésre viszont tökéletesen alkalmas estére.

Genova

Barcelona

Waves

Félve száll ki a sárga taxiból, majd kifizeti a sofőrt, és reménykedve, hogy otthon találja, felcsönget rég nem látott barátjához. Az ajtó zümmögéssel jelzi, hogy nyitva van, így a nő belép az épület régies, hosszú folyosójára, és elindul az ódon lépcsők irányába. A harmadikon már nyitott ajtó várja.

Belép a belülről modern, világos bútorokkal berendezett lakásba, majd lerúgja magáról a cipőjét, és az előszobaként is használt folyosón eljut a nappaliig.

– Hola! – köszönti Matíast, majd megáll a férfi mögött. A portugál meglepve pillant fel szénceruzával készült rajzai közül, majd feláll, és szorosan magához öleli régi barátját.

– Jó újra látni! – mosolyodik el, még véletlenül sem említve a nőnek, hogy eltűnt. Érti ő az olasz problémáit, és ha mással nem is, ezzel legalább tud neki valamelyest segíteni.

Már egy órája is beszélgetnek – többnyire az egyetemről –, amikor Genova rákérdez Matíasnál a titokzatos nőre. – Hallottam, hogy újabban már barátnőd is van.

– Igen. – mosolyodik el Mat szerényen.

– Hogy hívják? Honnan jött? Ne kelljen már minden harapófogóval kihúzni belőled! – csattan fel a nő haragot mímelve, majd játékosan vállon csapja a portugált.

– Penelopénak hívják, és ausztrál. Két éve költözött Madridba, hogy tanulhasson, néhány hónappal ezelőtt pedig egy kiránduláson voltak a csoportjával, és lejöttek a tengerhez. – ad nem éppen kielégítő, de hosszú választ.

–Mit tanul? – kíváncsiskodik tovább Genova.

– Tengerbiológus akar lenni, de már többször is járt fotóstanfolyamokon. Akár azzal is szívesen foglalkozna, mondjuk nem ellenkezne, ha természetfotós lehetne. Nagy álma válna valóra, főleg ha a Nat Geo kérné fel. –mosolyog Matías büszkén, ami Genovát jó érzéssel tölti el.

Évekkel ezelőtt, amikor még szinte gyerekek voltak, nyaralni voltak egy portugál halászfaluban, ahol mindenki összeboronálta őket. Egy párként tekintettek rájuk, és bár megbeszélték már előtte is, hogy nincs közöttük barátságnál több, Genova félt, hogy Matías esetleg többet kezdene érezni iránta. Nem akarta őt megbántani, eltaszítani magától egy téves szerelem visszautasításával. Ám most az olasz nő is megnyugodva emeli telt ajkaihoz hideg ásványvizét tartalmazó poharát abban a tudatban, hogy legjobb barátja végre talált valakit maga mellé.

– Mikor találkozhatok vele? – kérdezi mosolyogva. – Ugye be akarsz neki mutatni?

– Persze! – bólint Matías hevesen. – Két hét múlva eljön hozzám, és néhány napig maradunk csak a városban. Elutazunk nyaralni Chilébe.

– Értem. – bólint mosolyogva a nő, de a szíve mélyén, ott, ahol a barátja boldogságát látva már nem öröm uralkodik, összeszorul a lelke. Ő mikor fog magának tökéletes párt találni? Egyáltalán létezik-e olyan számára, hogy tökéletes pár?

Matías – miután képek százait mutogatta meg –, egy beadandó projectmunkára hivatkozva, finom jelzésképp, hazaküldi a nőt. Genova jóval a saját lakásától messzebb száll ki a taxiból, majd a lágy szellő simogató érintési között indul el hazafelé.

Ahogy azt már többen is említették, kezd megint kimerülni a nő. Bőre, amelyet szinte a brazil csatáréhoz hasonló árnyalatúra sült le Karib-tengeri nyaralásuk alatt, most már kezdi visszanyerni régi formáját, s a nő több reggel is bosszankodva konstatálta, hogy több alapozót kell használnia ahhoz, hogy megtartsa a látszatot; még mindig kirobbanó formában van. Holott egy közel sincsen így. A sok futástól és kevés étkezéstől elkezdett fogyni, majd amikor már vészesen közel járt az alsó határokhoz, amiket még feszegethetett, a fogyás birtokba vette egész testét. Kulcscsontja élesen kiütközik vékony, egyenlőre még mediterrán árnyalatokat őrző bőrén, kezei is csontosak és hidegek, arca is vékony lett, könnyen kitapinthatja álla egyre kontúrosabb vonalait. Amikor először fedezte fel, hogy a kulcscsontja sokkal jobban látszik, mint kellene, még ő is megrémült, de Florentina sokkal inkább aggódott barátnője egészségéért. Pedig a fiatal nő tényleg mindent megtett, hogy tökéletes legyen, mégsem vált azzá, s ezzel megint azt a maró érzést fedezte fel szíve mélyén, amely azt sugallta neki, nem elég jó.

Óvatosan belöki a hatalmas fakaput, majd lehajtva fejét, dús, sötét haja mögé bújva megy fel a legfelső emeltre, és megkönnyebbül, amikor hátát az ajtónak vetve hallja, hogy vékony, hosszú ujjai által kattan a zár, és egyedül lehet. Az italos szekrény felé veszi az irányt, majd találomra egy nagy márka brandyjét veszi ki a többi üveg közül, amikben könnyed krémlikőrök sorakoznak. A sok éjszakai italozás miatt már szinte teljesen teljesen kifogyott a normális piákból.

Lecsavarja az üveg fém fedőjét, majd a kupakot a konyhába hajítva, elnyúlik a kanapén, és jóízűen kortyol bele a kesernyés, borostyánszínű italba. Fejét hátravetve enged a csábításnak, mely az alkohol jeges, mégis mámoros ízével kúszik le torkán, ezzel is feledtetve vele mindazt, ami vele történt.