10. Fejezet ~ Lángolás

Hola Drágáim!

Bár bűntudatom volt, a családommal szervezett kis kiruccanásunk miatt nem volt alkalmam feltölteni a legújabb Signs of Life fejezetet, most már itthon vagyok, egy kész fejezettel, csak Nektek!

Ebben a fejezetben különleges helyszínre kerülünk, ahol még közelebb férkőzhetünk Genovához is, megismerkedhetünk az érzéseivel. Emellett bekukkanthatunk a Barcelonában hagyott romok mögé, ahol már egy új dolog kezd kibontakozni.

Remélem, hogy tetszeni fog ez a fejezet, amellyel elérkeztünk a történet közepéhez is.

Valamint szeretném megköszönni Nektek, hogy kommentekkel, pipákkal és új feliratkozókkal tesztek engem még boldogabbá. Már heten vagyunk, amellett a sok látogató mellett, akik elolvassák a történetemet, és remélhetőleg vissza is térnek néha napján. Köszönöm!

Csókollak Titeket,

Adriana

Shine ya light

Genova

Kajmán-szigetek

    Napsütötte lábait kényelmesen a hófehér, forró homokba fúrva, szürkéskék tekintetével a tőle alig fél méterre hullámzó Karib-tengert figyeli. A lágyan simogató szellő hűvös érintésével kap bele a nő krémfehér, horgolt csipkékkel több helyen díszített, nyári ruhájába. Laza kontyba összefogott, sötétbarna hajából kiszabaduló tincsei a széllel együtt szállva, lengedeznek a nő arca körül. Szemeit összeszűkítve pillant a végtelennek ható tenger felé. Hosszú lábait apró lépésekkel ösztönzi, hogy még közelebb kerülhessen a türkizkék vízhez. Bokáig lép csak a hűvösbe hajló, langyos vízbe, és mélyet szippant a tenger felől érkező sós levegőből.

    Az Észak- és Dél-Amerikát majdnem elválasztó tenger hatalmas hullámfala a homokos tengerparton ártalmatlan, apró habokká szelídül, túlélő hullámai a nő lábát nyaldossák. A nő rálép az égető homokra, és visszasétál a piszkosfehérre festett napozóágyaikig, ahol több színes törölközőt is odébb tolva, leül, és kezei közé veszi a számára készített kókuszlevet, melyet a gyümölcs kemény héjába zárva szolgáltak fel. Egy vékony nyíláson keresztül beletett, piros szívószálat ajkai közé szorítva, nagyot kortyol a hideg italból. Mélyet sóhajt, ahogy a valódi kókusz  lecsordogálva torkán, felfrissíti valamelyest.

   Hátradől, és élvezi, hogy a körülöttük álló pálmafák félárnyékot biztosítva védik a Nap égető sugarai elől. Maga mellé pillant, ahol a brazil Tizenegyeses békésen szunyókál, lebarnult kezét kockás hasán pihentetve. Tekintetét továbbvezeti az előttük végtelenül elterülő óceán felé, majd újabb kortyra emeli kókuszos italát. Már azt sem tudja biztosan, hányadika lehet, köszönhetően annak, hogy az őt bombázó smsek és újabbnál újabb hírek folyamatosan fojtogatták, amikor a telefonját a kezébe vette, így az most békésen lapul, kikapcsolva egyik bőröndjének apró rekeszében. 

    Az égre vezeti tekintetét, és magányossága miatt megint csak a barcelonai dolgokra tud gondolni. Vajon lecsengett már az újságcikk körüli felhajtás, vagy minden nap más újság ír a kitudódott viszonyról? Diego megtudott bármit is arról, hogy a nő hol van, vagy már a lakása előtt vár is rá? A nő vékony kezeit halántékára szorítva, masszírozza a sajgó területet, majd kiissza a maradék kókuszlevet is annak vastag héjából, és lerakja a földre. Kiveszi kék-fehér csíkos strandtáskájából sötét vázlatfüzetét, és felhevült combjára fekteti a hideg fedőlapot. Keres egy üres oldalt, majd egy puha ceruzát ujjai közé fogva, hozzákezd egy több órán keresztül készülő rajzhoz a tenger hullámairól.

* * *

Set fire to the rain

    A sötét ég alatt sétálnak, szorosan egymás mellett, mégsem érnek a másik felhevült bőréhez. A nő krémszínű, lenge ruhájának selymes anyaga néha hozzásimul a meztelen felsőtestű férfi fedetlen karjához, ahogy a focista illata is körülöleli Genovát. A nő – mintha csak a lehűlő félben lévő sós levegőt szippantaná magába –, mély levegőt vesz, hogy érezze a Tizenegyes jellegzetes illatát. Mindketten némán lépkednek mezítláb a meleg homokban, s miközben a tenger hullámzását hallgatják, a távolba meredve merülnek el gondolataik árjában.

    A nő már napok óta figyeli a csatárt, mégsem tudja, hogy jó jelnek számít-e, ha csak egymás mellett alszanak el, nem töltenek el forró éjszakákat a másikkal, mégis egymás karjaiban ébrednek, és sokkal többet beszélgetnek. Genova összezavarodva tapasztalta sokadszorra is, amikor a reggelijük közben a férfi a családjáról mesélt, és a gyerekkoráról. A fiatal nő is mesélt egy keveset, elárulta, hogy a nevét azért egy olasz városról kapta, mert az anyja és az apja ott találkoztak először, és ott vette kezdetét élete első szikrájának kibontakozása.

    Neymar megáll, és lábait kinyújtva, leül a még mindig meleg homokba. A nő is hasonlóan tesz, majd miután lábait keresztezte egymáson, lopva a férfira néz. Majdnem kiugrik a szíve a helyéről, amikor a focista sötét tekintete eggyé válik az övével. ilyen ritkán történt velük, mindig elkapták a pillantásukat a másikról ha beszélgettek, például. Ilyen mély és intim pillantás még nemigen érte a nőt, és ez felélesztett benne új érzéseket. Azt hitte, Diego mellett mindent megélt, de ilyen pillanatokban sosem lehetett része.

    Egy újult erővel feltörő szellő hűvösen siklik el a nő lebarnult vállán, mire az kezeit maga köré fonva, próbál ellenállni a rátörő didergésnek. Két izmos kart érez maga körül, majd ahogy a mellette ülő férfi mellkasához vonja, azonnal felmelegíti a focista testének melege. Pár pillanatig tétovázik csupán, majd fejét a férfi izmos mellkasára hajtja, s beszippantja az izmos mellkasról áradó finom illatot, amellyel csak a csatár rendelkezik. Fülébe jóleső érzéssel jut el a férfi szívdobogásának ütemes, lassú, mély hangja, biztosítva nőt arról, hogy minden rendben van, és ha így folytatódik, lesz is.

   Küzdenie kell a rátörő álmossággal, ám mintha leöntötték volna jéghideg vízzel, úgy ébred fel, amikor a férfi kezei összefonódnak az övéivel, és a nagy tenyerek elnyelik az apró, hideg ujjakat. 

Neymar apró csókot lehel a nő homlokára, amikor az elmerül az álmok tengerében.

* * *

Cheerleader

   Madárcsicsergésre ébred. Emlékeiben tisztán él, ahol az előző este kint, a parton aludt el, ám most a brazil focista által kibérelt ház hófehérbe burkolt hálószobájában ébredt, betakargatva. 

   Hosszú ujjaival végigsimítja a mellette található takarót, de már senki sem alszik mellette. Aprót szusszanva tornássza fel magát ülőhelyzetbe, majd lenéz magára. Az alváshoz használt fehér pólója van rajta, tehát Neymar át is öltöztette az éjszaka. Apró mosollyal a szája szegletében áll fel, majd nekiáll felöltözni. Az első kezei közé akadó farmer sortot és sötétkék, ujjatlan inget veszi fel, majd belelép fehér topánkájába, és egy gyors fésülködés után, napszemüvegét a hajába tűzve, kilép a nappaliból nyíló teraszra.

   A fehér színekben pompázó ház hátsó teraszán egy nagy kanapé áll az egyik oldalon, a másikon pedig egy négyszemélyes asztal, középen pedig egy lépcsősor vezet le a hófehér homokba, ahonnan alig tíz méterre a Karib-tenger hullámzik türkizkék vizével.

   Megkerüli az asztalt, majd rámosolyogva a vele szemben ülő férfira, tölt magának egy csészébe kávét.

   – Jól aludtál? – néz rá a focista, majd hozzálát megenni hosszasan összeállított szendvicsét.

   – Nagyon jól. – mosolyodik el a nő, majd a feltámadó szellő által arcába fújt hajtincseit kisöpörve onnan, szed magának az asztalon álló gyümölcssalátából. Csöndben reggeliznek, a férfi a nő arcát pásztázza, mintha csak megtört volna a „nem nézünk a másik szemébe” fogadalom, Genova pedig érezve, hogy elpirul, inkább a parton álló pálmafákat részesíti abban a kiváltságban, hogy le sem emeli a növényekről szürkéskék tekintetét.

   A délután folyamán besétálnak a közeli halászfaluba, ahol végre beszélgethetnek a lakókkal, mégsem tudják a bennszülöttek, milyen hírességekkel találkozhatnak. Halat ebédelnek, aztán estig a parton süttetik magukat. A nő hallgatagon áll pár centire a partra felfutó hullámoktól, amikor két izmos kar öleli át a derekát hátulról. Nem érti, miként szökött bonyolult kapcsolatukba a gyengédség, mégis hátrahajtja fejét, s a mögötte  álló brazil férfi izmos mellkasának dönti. Óráknak tűnő hosszú percekig állnak így, ölelkezve a parton, figyelve a horizontot rózsaszínre festő utolsó napsugarakat. 

   Mindketten hozzájuk illő gondolatokról elmélkednek. A naplemente a nőt a festésre emlékezteti, míg a focistát a szegény, ám boldog gyermekkorára, Brazíliában.

See you again

   A férfi megfordul, majd derekánál fogva vezeti be Genovát a házba. A hálószoba előtt megáll, majd ad tíz percet a nőnek, és becsukja a szoba ajtaját. Az olasz szépség értetlenül áll az üres szobában, mígnem rá nem esik a pillantása az ágyra. Egy gyönyörű, korallszínű ruha fekszik előtte a puha ágytakarón. Közelebb lép, és félve veszi a kezébe a finom anyagot. 

   Eszébe jut a férfi utolsó hozzáintézett mondata, így sebtében belebújik a lenge ruhába, majd kifésüli hullámos haját, és egy leheletnyi szempillaspirállal egészíti még ki kinézetét. Egy apró fújással juttat fedetlen nyakára egy finom illatú parfümből, majd leoltja a villanyt, és kilép a szobából. A brazil csatár a teraszon áll, háttal a korlátnak támaszkodva, sötét térdnadrágban, és fekete, ujjatlan pólóban.

A nő halványan elmosolyodik, majd óvatosan megöleli a férfit.

   – Köszönöm! – súgja a fülébe, majd pár pillanat múlva elengedi. Neymar nem válaszol, csak sejtelmes mosollyal az ajkain, a nőt a parton álló csónakhoz vezeti. Leveszik a cipőiket, majd beülnek a csónakba. A focista megragadja az evezőket, és határozott, gyakorlott mozdulatokkal kormányozza a kis csónakot, nem messze a parttól.

   Megállnak, majd a sötét égen szikrázó milliónyi csillagot kezdik vizslatni. Szótlanul néznek egymásra, majd a nő egy hirtelen ötlettől vezérelve, óvatosan elkezd a férfi felé araszolni. Egy hullám finoman megtaszítja a csónakot, így a nő ijedten kapaszkodik a csatár széles vállába, Neymar pedig finoman az ölébe húzza a nőt. Megmosolyogtatja az olasz ijedtsége.

   – Ne nevess ki! – csap felháborodottságot mímelve Genova a focista vállára, de ő maga is halkan elneveti magát.

   – A világért sem. – jegyzi meg a Tizenegyes halkan, majd még szorosabban öleli magához a nő törékeny testét, és lassan rájön, hogy a tenger helyett az ölében ülő fiatal lányt figyeli. Genova tekintetét óvatosan a brazilra vezeti, majd amikor realizálja, hogy a férfi is őt nézi, végre nem kapja el kékes pillantását a sötét szempárról. Mozdulatlanul figyelik egymást, minden porcikájukat jobban is meg akarják ismerni, talán ezért járja tekintetük a másik arcán.

   A férfi közelebb hajol, a nő viszont nem mozdul. Nem teszi meg a következő lépést a férfi felé, de nem is húzódik el. A brazil pillantásában elveszve nedvesíti be telt ajkait, mire a férfi még közelebb hajol, s a nő megérezve finom illatát, már nem ellenkezve, ő is közelebb húzódik hozzá. Kezeit a brazil mellkasára simítja, majd felnéz a nagy, sötétbarna szempárba.

   A férfi puha ajka finoman érinti a nőét, megállíthatatlan háborút kezdve. A nő az egyre hevesebbé váló csókokra válaszul halkan felsóhajt, majd hozzásimul a focista izmos mellkasához. Karjai a férfi nyaka köré fonódnak, míg a csatár kezeivel a nő fedetlen hátát simogatja. Genova ujjait a dús, sötét hajkoronába fúrja, majd még szenvedélyesebben csókolja a Tizenegyest, hogy együtt szegjék meg a némán, ám közösen tett fogadalmukat, és újra elmerüljenek a bűnös élvezetek szenvedélyes tengerében.