3. Fejezet ~ Blue Bird

Hola Drágáim! :*

Mint látjátok, eljött az idő, hogy felkerüljön a blogra a 3. fejezet! Egész héten nagyon vártam, hogy felléphessek az oldalra, és feltölthessem. Körülbelül ugyanennyi - ha nem több -, izgatottsággal írtam a részt, és alig várom már, hogy beinduljanak a cselekmények. :D

Egyébként ebben a részben találkozik először Genova és Neymar... ;) Szóval, tessék elolvasni! :D

Jó olvasást, és legyen szép, napsütéses hétvégétek! :)

Puszillak Titeket,

Adriana♥

Party Rock Anthem

Genova

Barcelona

Krémszínű, csipkével díszített ruhája tökéletesen simul vékony, hosszú lábaira, melyek hasonlóan egy világos színű, platformos magassarkú cipőben pompáznak. Szemei vékonyan kihúzva, dús pilláit szempillaspirállal emeli ki, ajkain bőrtónusához illő, nude rúzs díszeleg. Nyakában, fülében, vékony csuklóján és hosszú ujjain is aranyszínű ékszerek csillognak. Haja egyenesre vasalva omlik fedetlen, nap barnította vállára, miközben egy elegáns parfümös üveget felemelve, fúj magára a nőies illatú eszenciából. Kezébe veszi krémszínű, aranyszínű szegecsekkel díszített borítéktáskáját, és miután bezárta a lakást, telefonját a füléhez emelve hívja Matíast, miközben lefelé lépked a lépcsőházban. Bár a lift hívogatóan áll, mégsem azt választja. Legalább lesz ideje Matíasnak is befutni, hogy ne kelljen a ház előtt állva várakoznia.

Egy szürke autó fékez le pontosan Genova előtt. A volán mögül Matías száll ki, hibátlan megjelenéssel. Fekete ingjéhez fekete nadrágot és sötétszürke tornacipőt párosított, csuklóján ezüstszínű Rolex karóra csillan meg a sötétedő városban felkapcsolt lámpák fényében. Haja most is pont úgy áll, ahogy szereti, kócosan, össze-vissza, mégis nagyon férfiasan.

– De csinos vagy, Kislány! – mosolyog rá Genovára, majd amíg megöleli a lányt, és az olasz nő ad neki egy puszit, érzi finom kölniét.

– Te sem panaszkodhatsz! – kacsint kacéran, majd beül a számára kinyitott autóba. Matías is bevágódik a vezetőülésbe, és indít.

– Nem is fogsz inni? – csücsöríti le enyhén a óz alsó ajkát a nő, kifejezve nemtetszését.

– Én igenis be fogok rúgni. – jelenti ki Matías mosolyogva. – De Fernando nem tervezett nagy iszogatást az estére. Le akar valakit fektetni, de nem akar üres ágyban ébredni. Most ő lép le hamarabb.

A nő csak felnevet, majd kezében a taksáját szorongatva, tekintetét a mellettük elmosódott képpel elé táruló várost figyeli. A tengerparton haladnak, sok másik autóval, míg végül egy ismert szórakozóhely előtt parkolnak le. A Blue Bird előtt hosszan kígyózó sor mellett elsétálva Matías kézen ragadja a nőt, aki mindvégig hallgatagon ment a férfi nyomában, aki most kezet fog a terebélyes kidobóval, és már bent is vannak. Lemennek a széles lépcsősoron, amit halvány világítással láttak el két oldalról, majd Matías határozottan tör előre a tömegben, majd fellépcsőznek a táncteret felülről körülölelő galériára, és így már Genova is látja azt a társaságot, amiről Matías mesélt.

   Mindenkit egy öleléssel köszönt, és bemutatkozik két embernek, akit még nem ismer, majd vékony karjait a mosolygó Fernando köré fonja, és szorosan megöleli Madridból hazalátogató barátját. Helyet foglalnak a nagy asztal körül, és mindannyian leadják a rendelésüket Douglasnak, az egyik srácnak, akivel öt perc vita után egyeztek meg, hogy a következő bulin Matías hozza az innivalót.

   Douglas tíz perccel később egy nagy tálcával a kezében jön fel, amin háromszor annyi ital van, mint ahányan vannak. Genova is megkapja a kedvencét, amiből aprót kortyol. A Sex on the Beach neonrózsaszínnel világító koktélja alkoholos mámorral édesíti az itt töltött időt. A nő vékony ujjaival kihalássza az italból a kandírozott meggyszemeket, majd lassan megissza az italt. Matías elé tol egy kis poharat, amiben színtelen pálinka van, ezt is gyorsan lehajtja.

   – Mindjárt jövök! – kiabálja oda a hangos zenétől alig halló Fernandónak, aki biccent egyet, és tovább mesél egy egyéjszakás kalandjáról a mellette ülőnek.

   Hosszú lábait kecsesen emeli lépcsőfokról lépcsőfokra, majd amikor leér az alsó szintre, a bárpult felé veszi az irányt. Egy férfi éppen akkor áll fel, így leül a helyére, és intve a félkör alakú pulton belül dolgozó srácnak, még egy Sex on the Beachet rendel. Kézhez kapja a koktélos pohárba töltött alkoholt, majd vékony ujjait kecsesen a talpas pohár vékony nyakára szorítva, ajkához emeli a poharat. A szájába jutó kesernyés, citrusos ízt a pohár szélére szórt rózsaszín cukor édesíti, ahogy egyre többet iszik az italból. Minden egyes korty után élvezettel emeli meg a fejét, s hagyja, hogy az alkohol lecsordogáljon a torkán.

   – Az úr, ott szemben, ezt önnek küldi. – tesz le a pultos egy kék színű italt Genova elé, amikor már kiürült a pohara. Elveszi a poharat, tekintetével pedig követi a pultos srác pillantását, ami egy fiatal férfira esik. Sötétbarna haja enyhén felzselézve, oldalt rövidebbre felnyírva. Még a klubban villódzó neonfényekben is kivehető gesztenyebarna, sötét szemének perzselő pillantása, amit a nő kívánatos testén legeltet. Genova megemeli a koktélját a férfi felé, és kacéran elmosolyodva kacsint egyet. Az alkohol hatására már rég átlépte az összes józanságában felállított szabályát, így nem fukarkodik heves pillantásokkal, amiket a még mindig őt figyelő férfire irányít. A pult másik végén helyet foglaló fiatal egy kristálypohárban whiskyt iszogat, minden egyes kortyát kiélvezve a finom italnak.

   Genova, miután már magában tudhat két másik pohár koktélt, táskájából kihúz egy bankjegyet, és átnyújtaná a pultosnak, de az visszatolja a bankót a nőnek.

    – Az úr mindent áll. – biccent a férfi felé, aki már meglepte egy koktéllal.

   A nő rámosolyog a férfira, aki egy halvány, férfias félmosollyal biccent, és leönti az utolsó korty italát is a torkán. Genova, ügyelve, hogy a férfi szemével követhesse, merre megy, felmegy a lépcsőn, és kilép a szórakozóhely tetőteraszára. Egy hevesen csókolózó pár van csak kint, akik összeszedik a holmijaikat, és elhagyják a bárt.

   Genova alkarjával a hideg korlátra támaszkodva, előhalássza cigarettás dobozát és öngyújtóját a táskájából, majd rágyújt. Apró slukkokat szív, élvezi, ahogy a nikotin felpezsdíti a vérét. A várost figyeli, ahogy ha néhány méterre is, de fölé magasodik. Egy nagy kezet érez a derekán, ahogy a pultnál megismert fiatal férfi mellé lép. A nő a cigarettából áradó füstön keresztül is elképed, milyen jóképű is a mellette álló fekete ingben, és sötét farmerben. Érzi bódító kölniének illatát, amit éppen hogy csak érez, s szeretne még közelebb húzódni az ismeretlenhez.

   A férfi is rákönyököl a korlátra, együtt figyelik a nagyváros narancsos színekben villódzó forgatagát. Egyszer félig a nő felé fordul, s annak puha kezéből kiveszi a cigi szálat. A nő megütközve mered a férfira, aki visszaadja a cigarettát, és kifújja a füstöt. A nő hallgatag méreggel fordul el a férfitól, és úgy szívja tovább a nikotint, ami kitöltve tüdejét, enyhíti dühét a pofátlan férfi felé, akiről akcentusa alapján már megállapította, hogy brazil.

   Vékony karjait a brazil férfi nyaka köré fonja, és hagyja, hogy a zene ritmusa magával ragadja. Csípőjét ringatva élvezi a nyár slágereit, miközben vonzó partnere kezeit a derekára simítja. Csukott szemmel táncolnak,t alán több óráig is, Genova sem tudja biztosan, hol járhat az óra mutatója. Hazamenne a férfival, csakhogy felejteni tudjon, de Matías felbukkanása ezt nem teszi lehetővé.

   Amikor a portugál már nyújtja a kezét, a nő mögött álló férfi ajkait a füléhez emeli, s mély hangján szól a nőhöz. – Egy hét múlva ugyanitt.

   A nő jelentőségteljesen visszanéz a brazilra, majd megjegyezve annak minden kisebb arcvonását, bólint.

   Hátra sem nézve hagyják el a szórakozóhelyet. Matías beül az autója anyósülésére, Genova így hátra kényszerül. Fernando is megérkezik, így elindulnak hazafelé.

   A nő az utcája sarkán száll ki, szűkszavúan elköszön a másik két férfitól, és mélyeket lélegezve a tüdejének éltetőjéből, a levegőből, sétál el a kapualjáig. Belép, és egyenesen a lift felé veszi az irányt. Nem néz bele az őt körülvevő tükrökbe, kilépve, kopogó cipőjében veri fel a ház több lakóját, ahogy egy ilyen késői órán ér haza.

   Kinyitja a lakásajtót, ledobja a folyosón lévő komódra a táskáját, és bekulcsolva a bejárati ajtót, egyenesen a fürdőbe megy. Lemossa félig elfolyt sminkjét, majd beáll a zuhany alá, és kíméletlenül nyitja meg a leghidegebb fokozatra állított csapot. Felszisszen, amikor a hideg víz a hátára zúdul, de csak percekkel később száll ki a fülkéből, elzárva a víz útját. Maga köré csavar egy törölközőt, megmossa a fogát, kifésüli a haját, és felveszi a hálóruháját, hogy elfelejtve mindent, ami az éjszaka történt, elaludjon.

* * *

Egy héttel később…

   A fények élesen világítanak kékes szemébe, ahogy belép a szórakozóhelyre. A Blue Birdben folyó buli már régóta beindult, így ő is egyenesen a bár felé veszi az irányt. Rendel magának egy erős whiskyt, amit bár nem szeret, még legyűr a torkán, hogy hamarabb kerüljön illuminált állapotba.

   – Látom, itt vagy. – hall meg egy ismerősen csengő hangot a háta mögül. Csábos mosollyal az ajkain fordul meg, majd a férfit a tánctérre húzza.

   – Folytassuk ott, ahol abbahagytuk. – leheli a brazil ajkaira.

   A fiatal férfi végigméri a nőt, s annak gyönyörű testét, ahogy egy fekete koktélruha hangsúlyozza ki. Félresöpri a fiatal nő arcából a sötét hajtincseket, s szenvedélyesen csap le a telt ajkakra, melyek vérvörösen hívogatják a férfit.

   Szenvedélyes táncuk hatására a férfi kézen fogja a nőt, és együtt mennek ki a cigarettafüsttől terhes szórakozóhelyről. A brazil hív egy taxit, amibe már beszállásukkor is elveszik a fejüket. A férfi fel akarja írni a nőnek az elérhetőségét, de Genova gyorsabb; inkább ő adja meg a saját telefonszámát, amit egy szenvedély csókkal leplezve csúsztat a férfi bőrkabátjának belső zsebébe. A nő minél közelebb próbál férkőzni a fiatal férfihoz, csókokkal hinti be állát.

   A brazil fizeti a taxit, majd Genovával együtt mennek be a lakásába. A félhomályban is kitűnően eligazodva jutnak el a hálószobáig, ahol mindketten, oly’ sok, keserves idő után felejteni tudnak.
   Együtt, egymás társaságában, egy éjszakán.

   És ami az éjszaka fényes városában történik, az ott is marad. De ki tudja, talán örökre, vagy sem.