Kedveseim!
Kicsit szomorú vagyok, mert lassan elérkezünk a Signs of Life utolsó fejezetéhez, aztán ha az Epilógus felkerült az oldalra, egy apró rész belőlem, ami ez a történet, elvész. Persze a helyébe egy másik lép, ugyanis már ügyködöm egy újabb történeten, aminek a főszereplőjére szavazhattok is az oldalsávban! ;) Aki pedig már megtette, annak köszönöm szépen!
Másrészt köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, pipákat, és oldalmegjelenítéseket. Hihetetlenek vagytok! :)
Ez a rész szerintem az összes többinél sokkal rosszabb lett, mert ezt egy összekötőnek szántam, így most nem nyújthatom nektek a megszokott színvonalat. Remélem, azért ez is valamennyire elnyeri a tetszéseteket, rövidsége ellenére... :)
Csókollak Titeket
Adriana
Next to me |
Három
héttel később…
Genova
Barcelona
Sötétbarna haját arcába fújja a lenge
szellő, miközben vidáman elmosolyodva lépi át az apró kávéház küszöbét.
Tekintetével a brazil barna szempárját kutatja, majd intve a felé igyekvő
pincérnek, hogy ne kísérje asztalhoz, elindul a kávézó sarkában álló csigalépcsőhöz,
majd felérve az alsó szinte rálátást nyújtó galériára, barátjához sétál.
– Szia! – mosolyodik el elbűvölően, majd
arcára szökő enyhe pírral válaszol akaratlanul is, amikor Neymar feláll, és egy
csókot nyom telt, rózsaszín ajkaira.
Leülnek, és közösen rendelnek. Amíg Genova
a desszertek között kutakodik, a férfi hátradőlve figyeli, és büszke mosoly
kúszik ajkának szegletébe, ahogy arra gondol, ez a csodálatos nő végre csak az
övé. Végre sikerült elfeledtetnie vele mindent, amit Sevillában át kellett
élnie, és ehhez a legmegfelelőbb útnak az bizonyult, hogy próbálta a lehető
legtöbb idejét a nővel tölteni.
Genova rámutat az étlapon képpel
illusztrált sajttortára, majd leadja a rendelését a szorgosan körmölő
pincérlánynak. A nő szürkéskék tekintetével figyeli, ahogy a focista szinte nem
is tud dönteni a finomabbnál finomabb, ám hizlaló sütemények közül.
A kávéházból kilépve újra megkönnyebbülten
sóhajt fel, hiszen egyetlen fotósnak sincsen a közelben nyoma. Még hetek
elteltével is sikerült eltitkolniuk kapcsolatukat, bár ez elég nehezen ment, és
sokszor kerültek meleg helyzetekbe, de nem buktak le sosem. A nő először
furcsának, nem helyénvalónak érezte, hogy szinte már csak átöltözni jár haza,
ugyanis a nap huszonnégy órájában ott volt a focistával, és ügyeskedve még azt
is megpróbálta megoldani, hogy amíg a férfi edzésen van, ő csak akkor ment be
az egyetemre. Florentina mondogatta is mindig, hogy jó Genovát boldognak látni,
főleg egy olyan pasi mellett, mint Neymar, aki száz százalékig megérdemli a nőt
– minden veszekedésük ellenére is.
Lerakja fekete táskáját a férfi
előszobájában, majd a hatalmas nappaliba megy, és elterül a kanapén. Vékony ujjait sötét hajába vezeti, s néhányszor végigfésülve a hullámos hajtincseket, kisimít belőlük egy-két gubancot.
– Nézünk filmet? – lép be a csatár a
konyhából, kezében egy kipattogtatásra váró popcornos zacskóval.
– Nézzünk! – mosolyodik el a nő, majd
feláll, és elkezd a DVD-k között keresgélni.
Hosszas egyezkedés után végül a legújabb Agymenők kerül be a házimozi
lemezjátszójába, s két hatalmas tál pattogatott kukorica kíséretében kezdik el
nézni a vígjátékot. A nő kényelmesen átveti lábait a brazil combján, majd
meztelen bokáit keresztezve helyezkedik el, míg a férfi lábait felrakja az üveg
dohányzóasztalra, és körülbelül a film felétől kezdve már azt sem tudják, hol
vannak, olyan jól szórakoznak a kukoricadobálással.
Csengőszó zökkenti ki a férfit a film vége
felé, így kelletlenül feltápászkodik, míg Genova kikapcsolja a tévét, és
kiviszi a konyhába az üres tálakat.
Mikor az olasz nő visszasétál a nappaliba,
reménykedve, hogy Neymar valamelyik csoportbeli barátja, nem egy szülő, vagy
testvér, hatalmasat kell tévednie. A nappali közepén Jamila áll, arcán diadalmas mosoly, közben megilletődést mímelve
kacag fel exe, és utódja arcának láttán.
– Meglepetés! – kiáltja még mindig
álszentül vigyorogva, és leül a kanapéra, akárcsak otthon. Genova első
gondolata az, hogy hosszú körmeivel belekap a brazil nő sötét hajkoronájába, és
addig rángatja, amíg gyalog haza nem szalad, de Neymar megnyugtató tekintete
leveri lelkében tomboló dühét.
– Igen, ez aztán a meglepetés. – ül le az
olasz is, mintha egy teára invitálná a nem szívesen látott nőszemélyt. – Kifogytatok
a bulvárhírekből, mi? – vonja fel végül gúnyosan a szemöldökét, közben továbbra
is mézes-mázos hanghordozással illetve a brazil szépséget, aki kedvesnek szánt
vicsorral válaszol. – Attól tartok, itt már kijátszottad a kártyáidat…
Visszahívjam a taxidat?
Neymar tekintetét idegesen kapkodja a két
nő között, majd mély levegővétellel próbálva nyugalmat erőltetni magára, leül a
Genovához közelebbi fotelba, ugrásra készen, ha kell.
– Mit akarsz itt, Jamila? – néz volt
barátnőjére, miközben szeme sarkából a feszült ültében is meg-megremegő Genovát
figyelve. – Nem látunk itt szívesen. Azt hittem, a múltkori óta leesett már.
– Ugyan, Ney! – legyint a nő fölényesen,
kihasználva, hogy a férfi becenevét használva lekörözheti olasz ellenfelét. –
Eltemethetnénk a csatabárdot.
– El, mi? – kiált fel Genova hirtelen,
hangjának élessége belehasítva a levegőbe, összehúzódásra készteti a
figyelmének középpontjába kerülő Jamilát. – Mondd, te ennyire hülye vagy, vagy
csak tetteted? Kiszínezve a valóságot, rólunk cikkezgetsz, mert neked sincsen
jobb dolgod, majd idetolod a seggedet, és még van bőr a képeden
„ásogatni”?
Neymar kezét megemeli barátnője felé, de
az határozott mozdulattal leinti. Jamila feláll, és csípőre tett kézzel megáll
az olasz előtt.
– Nem hittem volna, hogy kinyitod a
szádat. – von vállat nemtörődöm módon, de arra, amit kap, egyáltalán nem
számít. A birkatürelméről is híres Genovából előtűnik a temperamentumos, olasz
oroszlán, s kezét lendítve esik a brazil nőnek.
– Te szemét kurva!... – üvölti, és lelökve
a padlóra, Jamila szabadon lógó hajáért nyúl, hogy belekapaszkodhasson. Neymar
néhány kósza pillanatra még élvezi is, ahogy sikítozni hallja volt barátnőjét,
majd Genova érdekében, lehúzza az olasz nőt a másikról, és néhány nyugtató
szóval próbálja jobb belátásra téríteni.
– Megéri? Nem. Hé, hé! – nyúl a nő után,
aki újult erővel ugrana neki a másik, földön ülőnek, aki éppen egy zsebkendőt
az orrára szorítva próbál véget vetni az onnan ömlő véráradatnak. – Ne csináld!
Dark paradise |
A nő fújtatva ellöki Neymar izmos karját,
majd feláll, és megigazítva ujjatlan, szürke felsőjét, kimegy az előszobába,
hogy összeszedje a cuccait. Magányra van szüksége, azonnal. Neymar jobbnak látja hagyni lenyugodni az
olaszt, így leül az előbb elfoglalt helyére, és a feltápászkodó Jamilára néz.
Végül inkább a kertet kezdi tanulmányozni, könyökével térdeire támaszkodva,
állát tartja kezeivel.
– Látod, a te Genovád elment. – mondja
gúnyosan a brazil nő, majd lelöki a férfi kezét a térdéről, és erőszakosan az
ölébe ül. Úgy viselkedik, akár egy eszement liba, erre az összképre pedig rásegít összekuszálódott haja és elkenődött sminkje. Meg akarja csókolni, de a férfi még úgy is erősebben tartja vissza,
hogy a fotelbe szorulva próbálja leállítani a nőt.
– Jamila, elég legyen! – kiált fel, és
ezután a nő el is éri célját, egy akaratos csókot ad volt barátjának, aki még
mindig próbálja ellökni magától, kezeit a csuklója köré fonva, hátha úgy
egyszerűbben visszatarthatja. Abban a pillanatban, hogy a bűnös csóknak sikerül
elcsattannia, belép a nappaliba, indulásra készen Genova.
– Neym… – szemébe könnyek szöknek, ahogy
meglátja a szeretett férfit, s ölében a brazil ribancot.
Hanyatt-homlok menekül ki a házból. Az
utca végéig rohan lefelé, hálát adva az égnek, hogy sportcipőt húzott fel
reggel. Amint meglát egy sárga taxit, leinti az autót, bevágódik a hátsó
bőrülésre, és bediktálva a címét, hátradől a kényelmes ülésen. Magán érzi a
középkorú sofőr értetlen pillantásait, ám nem is foglalkozik vele. Halkan
hagyja, hogy könnycseppjei végigszánkázzanak az arcán, fekete csíkokat hagyva maguk
mögött. Kifizeti a fuvart, és felrohan a lakására, mintha a férfi utolérhetné.
Leroskad a kannapéra, és torkaszakadtából
üvölt fel. Zokogva borul világos farmerrel borított combjára, s már minden
reményét elvesztve, hagyja, hogy az összes baj kiömöljön a lelkéből a
könnyeivel együtt.
Annyi könnycseppet ejtett már miatta. Hol
valóban, hol gondolatban, de minden egyes seb után bőségesen kiadott magából
mindent. Most már tényleg nem bízhat senkiben. Senkiben, mert az, akiről azt
hitte, lelki társára lelt, csúnyán becsapta. Ez van, neki ez jutott… Könnyektől maszatos, felforrósodott arcát
hideg kezébe rejti, majd mély lélegzetet véve próbál lenyugodni, kevés
sikerrel. Tüdejéből felszakadó újabb rohamok ostromolják, s már nem is
ellenkezik velük, hagyja, hogy az ár magával sodorja.
Rázkódó vállakkal ül a nappalijában, azon
a kanapén, ahol a férfi gondját viselte azután, hogy Diego fájdalmas
szörnyűségeket művelt vele. Ott a váza, aminek a helyén régebben az a sötét
üvegből készült darab állt, amit a nő Jamila látogatása után tört apró
darabokra, és a helyébe ez került. Ott a sok kép, amik a tönkretett festményei
helyett kerültek a falára. Úgy érzi, itt már semmi sem a régi. Nincs olyan
tárgy a lakásban, amihez ne fűzne elméje rossz emlékeket. Minden helyiségben
történtek olyan dolgok, amiket legszívesebben elfelejtene.
Eddig mindig magát ostorozta. Azt hitte,
az ő hibája mindaz, ami vele történt. Az egész élete romokban hevert az utóbbi
időben, ő pedig nem tudta belátni, hogy mindez korántsem csak az ő hibája. Ő
megbízott azokban az emberekben, akikben nem kellett volna, s ennek meg is lett
az eredménye. Diego is visszatalált a feleségéhez meg a gyerekeihez, Neymar is
vissza fog menni Jamilához. Ez így van rendjén. Ő pótlása volt a testi
vágyaknak, hagyta, hogy szerelemnek álcázva többen is kihasználják, aztán
amikor már nem olyan, mint új korába, eldobják.
Véget akar ennek az egésznek vetni.
Megfordul a fejében, hogy egy konyhakéssel vet véget az életének, ám pont
amikor már elindulna a konyhába, Matías smse vonja el a figyelmét.
Be
akart mutatni a barátnőjének. – bűntudattal néz a
telefon kijelzőjén villogó, egyszerű keresztnévre, s záporként hulló könnyei
mögött is el tud mosolyodni. Lehet, hogy egyedül kell élnie, de vannak, akikre
feltétlenül számíthat. Talán neki ezt a lapot osztották ott fent, ezt írták a
nagykönyvbe, vagy simán csak az égieknek is kellett egy kis szappanopera az
életükbe, amit unalmassá válásával kikapcsoltak, de a sötét képernyő mögött
minden folytatódott tovább.
Elvetve minden eddigi ötletét, az italos
szekrényhez lép, és kivéve onnan az összes alkoholt, egy éjszaka alatt megissza
az összes üveg tartalmát.
Kedves Adriana!
VálaszTörlésMiért? Miért? Miért?
Miért kellett ez csinálnod? Úgy kiakasztottál, de ennek ellenére egy csodálatos bejegyzést hoztál nekünk. Biztosíthatlak róla, hogy nem lett rossz, te nem tudsz olyat írni. Jamilát én is szívesen megtépkedtem volna. Végre boldogan élhettek volna, de jött ez a.cseléd. Ennek ellenére fantasztikus rész lett!
Izgatottan várom a következőt!
Ölel: Juliet xoxo
Kedves Juliet!
TörlésBár én is örültem, hogy Genova és Neymar összejöttek - mert sokszor azon kapom magamat, mintha nem is én irányítanám a történéseket, eseményszálakat :) -, fontosnak tartom ezt a mozzanatot, hiszen mint ismerjük Jamilát... ;) Bár most már talán nem okoz majd nagy bonyodalmat. :)
Köszönöm szépen, hogy írtál Nekem!
Puszillak,
Adriana
Drága Egyetlen Adrianám! ♥
VálaszTörlésNem tudnék elégszer bocsánatot kérni, amiért csak most sikerül kommentet írnom neked, azonban mostanában valahogy nem úgy sikerült beosztanom az időmet, ahogy én szerettem volna, de ezek után szeretnék kicsit több időt fektetni a blogolásba. :)
Mikor megpillantottam a fejezet címét már rögtön tudtam, hogy tele lesz bonyodalmakkal és ismét felcsigázod az olvasóidat és nem is tévedtem! Először is nagyon boldog voltam, hogy végre beteljesült ez a szerelem, a kezdetektől erre a pillanatra vártam, de valahogy nem is igazán éltem bele magam, hiszen tudtam, hogy valami miatt nem fog sokáig tartani a derültség. nem számítottam Jamila felbukkanására, de mivel egyik kedvenc karakteremről beszélünk, nagyon örültem a visszatérésének. Persze amennyire ennek a visszatérésnek örülni lehet. Kifejezetten tetszett, ahogy Genova reagált. Még mindig zseniálisan írsz, egyszerűen fantasztikusan tárod elénk a történéseket, Genova érzéseit és minden annyira gördülékeny, hogy szinte sodor magával a történet. Szörnyen szomorú leszek, ha a végére érsz, azonban biztos vagyok benne, hogy a következő történeted is hasonlóan élvezetes lesz! Ja és azért remélem, hogy Neymar tisztázza a dolgokat! ;)
Köszönöm, hogy írsz nekem/nekünk ilyen csodás fejezeteket! ♥
Ölelés, szeretlek ♥♥
Skyler
Egyetlen Skylerem! ❤
TörlésSajnos én is ismerem, milyen az, ha az embernek közbejön néhány dolog, és ez ellen sokszor nem lehet mit tenni. :/ Egyébként ezzel sokan vagyunk így, például én holnap elutazom egy kis nyaralásra, és még egy "közleményt" is kell írnom így a Breathe-re. :)
Őszintén örülök, hogy tetszett a fejezet, annak pedig még jobban, hogy már várod is a másik írásomat. :) El sem tudnád hinni, mennyi erőt merítek a Te kommentjeidből! ❤
Ezerszer csókollak, szeretlek❤
Adriana